Füstölgő hegycsúcsok

Gyönyörű idő van, még úgy is, hogy az irodából ülve fürkészem a külvilágot. Karomat melegen süti a nap, arcom jobb oldala hunyorogva tűri a fényt. Már érzem, mélyen a csontjaimban, hogy jön a nyár. Még messze jár, de megállíthatatlanul közeleg, már hallom, ahogy öles léptei lerázzák a havat a hegyek csúcsairól. Bámulok kifelé az óriási ablakon, távol tőlem méretes hegyek nyúlnak el, elrejtve a horizont vonalát. Némelyik, gondolom az öregebbek pipára gyújtanak, tetejükből a füst úgy jön elő mintha felhő volna, némelyik borongósabb kabátot öltve, máshol olyan gyöngéden, hogy teste képtelen ellenállni a mögötte kékellő égboltnak, s ezáltal könnyed, szinte illanó állagúvá válik. Különösen nagy most a kontraszt, minden hegy hófehér tetejű, azonban mint öreg edényen a zománc, úgy pattog le róluk a fehér festék ahogyan tekintetem egyre lentebb halad rajtuk. Alul feketék, szinte borúsan sötétek, kivéve ha megtalálja őket a napfény frissessége, akkor kékes álcát öltenek, tán’ égboltnak akarnak tűnni Ők is.

A közelebbi hegy oldalán mintha recéskés éleként vonulnának a fák, másznak fel oldalán serényen, komótosan. Gyönyörű ez innen, vallom, hogy a legjobb nyugtató amit ember kaphat. Vajon örökre itt lesznek?

Szerda van, a hét közepe, s ez mindig a lélektani határ, mert tudom, hogy már közelebb van a hétvége, mint az eleje. Amikor az ember olyan munkát végez amit nem utál, nem nem bír akkora hírértékkel, de hát azért mégiscsak, a hétvége, az hétvége! Sűrű hetünk van, próbálkozom visszaállni az edzésre, súlyzózásra, így heti 4-szer igyekszem eljutni a terembe emelni egy kicsit, s hazudnék ha azt mondanám, hogy motivált vagyok. De sajnos az élet nem mindig ösztönszerű, s nem mindig élvezeti döntéseken alapszik. Sajnos! 🙂 A héten volt egy Podcast (internetes rádióműsor) felvételünk is, Dóra ismét meghívott minket a „Kalandvágyból külföldre” című YouTube csatornájára, ahol tavaly ősszel már vendégeskedtünk Annával. Hamarosan újra hallhatóak leszünk, megosztjuk majd veletek.

Tervezzük, hogy újra elkezdjük az élő adásokat, jó lenne havonta legalább egyszer interaktívan beszélgetni veletek, szóval ez is várható lesz a közeljövőben. Tudni fogtok róla! 🙂

Gyönyörű idő van. S most csak szimplán jól esik nektek írni valamit… Hogy miért? Mert tudom, hogy ha Ti lennétek most itt a helyemben, ugyanígy vélekednétek a hegyekről, mint Én.